Ramocsa – 36 fő – 3 év múlva

Virágzik a repce novemberben, ház nem fogyott, de ember sok, hét lélek ment máshova, így, vagy úgy. Esteledik, kevés már a fény, a kontúrok életlenek, fáradtan sétálunk és azt érzem, nincs mit nekidőlni a szélnek, meg nem tart meg, átesünk az elmúlásba. Nincs kutyahang, nincs ember, mint egy makett, néhány tehénnel és baromfival berendezve. Egyetlen aszfaltos utca, tán nincs egy kilométer sem, 2,7 négyzetkilométer az egész. Írja a Wikipédia, a jobb megélhetés miatt nem csak ingáztak, hanem el is költöztek a lakók. Van közelben város, így jó lenne, ha megfordulna a divat, ahogy sok helyen már fordult, a városban lakók mennének kicsit a közeli településekre. Olvasom hozzászólásban, hogy nincs munkahely, iskola, bolt. Nincs, tényleg, nem mindenki kész rá, de hiba ugyanazt a kényelmet keresni vidéken. Ez más. Sokféleképpen fel lehet építeni, de többnyire megéri a karó mellől szedett meleg paradicsom íze, a nehezen megóvott burgonya, a rengeteg fáradozás és ballépés, ami változtatja az embert.

Séta a faluban

A három évvel ezelőtti bejegyzés a faluról

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük