Tornabarakony – 44/14 fő – 7 év múlva

Erdőn át jutni a zsákfaluba, nekünk szép, ők pedig már messziről tudják, jön valaki. KSH szerint 14 épület és 44 lakója van, két éjszakánkat töltjük az önkormányzat által felújított, vendégszállássá alakított épületben. Meleggel vártak, ropog a vaskályhában a tűzifa. Reggel sétálok a faluban, tele van minden levegővel és csönddel. Tudom, hogy közösségi eseményre készülnek, fiatal szobrász a falu végén Mária szobrot farag, felkeresem őket, bemegyek. Van a kertben zöldség nyoma, közösségi tartású tyúkok – sajnos azóta felszámolták a magas takarmány árak miatt. Nincs eladó ház a faluban, most mind elkelt épp, felújítanak sokan, de a KSH 44 főből csak 14 az ottlakó. A polgármester nyitott és lelkes, rengeteg közösségi program, tábor lesz idén is: gyógynövény szentelés, ikonfestő tábor és sok más, hasonlóan a tavalyi programokhoz. http://tornabarakony.hu/esemenyek/

Konkrét remény van falubuszra, vezetékes internetre.

Séta a faluban

Érdekes, hogy a 7 évvel ezelőtti sétát a faluban is meg lehet nézni

A 7 évvel ezelőtti bejegyzés a faluról

Arka – 42 fő

Először írja a KSH 50 fő alattinak a települést, bukik le az őszi Nap, sietünk, lássunk, legyen fotó. Boldogkő vára szomszédja, biztosan sok a látogató, aki pihenését keresi. Szép és rendezett, a házak legtöbbje gazdás, ha volna gondolatszekerem, igaziból hazatolnám magamnak azt a fehérre meszelt kinti kemencét, a tárolókat, ólakat. Nem számolok be arról, amiről szeretnék, jobbára füvesek a kertek, vasvázas nyugágy több is van, mint paradicsomkaró. Nem akarok lehangolni, ősz van, esteledik, senki nem látszik az utcán, a kertekben, nem tudom, mit várnék, mit kellene csinálni ilyenkor. Nem a faluról van szó, az életünkről, ez csak egy kis lámpa, ami fényt akar vetni a rosszul elfogadott kényelemre.

Séta a faluban

Közelben levő városok:
Miskolc: 57,6 km
Szerencs: 27,8 km
Encs: 17,5 km

A falu honlapja

Sima – 43 fő – 7 év múlva

Muszáj ezt előhoznom, mindig előjön a fejemben nagyapám, visszatér a mostani világba és mondani akarja a véleményét, megidézem most őt.

Gondolatban ül mellettem az autóban, megyünk a vidék felé, nézi a logisztikai központot, a bazi épületeket és csak azt kérdezi, de hol vannak az állatok? Nem bírál, az épület nagysága nem rémiszti, csak keresi az életet. Szúr az egyszerű kérdése, a közepébe, mit hagytunk el egyetlen emberöltő alatt.
Érünk a faluba, este eleje készülődik, embert nem látni, néhány háznál vadászatra kész terepjárók, a kertek üresek, füvesek. Szép rendesség van, mondja, megállapítja, hogy valószínűleg még mindig vannak kitelepítések, hogy nincs nép, vagy újra téesz van és be kellett szolgáltatni a jószágokat.

A 7 évvel ezelőtti bejegyzés a faluról

Gagyapáti – 7 év múlva – 22 fő

Remek közutak készültek, új aszfaltokon megyünk hét év elteltével. Húz a kíváncsiság, mit látunk, mi épült, mi kopott. Szubjektív vakságban vagyunk, senkivel nem találkozunk, nem tudni, a hét éve épült szálláshely hogy vált be, ki lakik a borítóképre kitett csűrben. Egy helyen látunk egy csoport baromfit, a faluban azok a szép hatalmas, gondozott terek, olyan tágasság van, hogy sokkal több emberi elférne. Emberi művelet, életet, ételt hozó. Nem látunk konyhakertet, a nagyon fura törpe szobrokat is visszaeszi a természet. Kezdd el, nem baj, ha kicsi a kert, tegyél bele tavasszal zöldség magját, verj gyökeret, lehet mondani, talán már késő, de ne legyen, de úgy tűnik, nagy szükség lenne saját élelmiszer előállítására.

A 7 évvel ezelőtti bejegyzés a faluról

Nyésta – 7 év múlva – 40 fő

Súrol a délutáni napfény, az utak jól aszfaltozva, nem fúj, nem esik és nem mozdult semmi. Ha hét év alatt ennyi, akkor semmi. Keresem a díszes oszlopos házat, jószerivel köszönni kéne neki, kitartóan ugyanúgy áll, üres házával, vetetlen kertjével. Pedig az előítéletes borsod igen szép, a táj, a növényzet, a domborzat, minden. Roma fiatalember ül a háza előtt, tar udvar, szatellit és mobiltelefon. Sok helyen az látszott, hogy ez az új élet. Bódvalenkén háromszor mentünk át, nem fényképeztük a mélyet, ott még egy tárcsás mosógép is dukál a képhez. De bementünk a boltba, beszélgettünk az öreg cigánnyal, a szívünkbe égett.
Odafelé tehéncsorda legel, egy birkanyáj is hallatszik messziről, ősz van, nulla kotkodács, nulla moslék szag, nulla konyhakert. Vagyis van lehetőség kezdeni. Mondjuk ha három családnak gyerekekkel sikerülne egyszerre, megtartanák egymást az éledésben.

Az előző bejegyzés a faluról, termelői piacok, bevásárló közösségek – vagyis értékesítési helyek elérhetőségével.

Gorica – 6 fő

Tetszik nekem ez a közút, nincs burkolat, a teremtetten járunk. Gondolom meg lehet szokni a sárban csúszkálást, az elakadó csizmát a hóban. Zoli helybéli kísérőnkkel megyünk, le is marad, beszélget, talán töltenek is. Ha jól számoltuk, 21 ház van, 6 állandó lakó, ebből 2 magyar, 11 ház külföldi tulajdon, ők csak szabadidősen jönnek, kényelmezni, szép tájat nézni, füvet lenyírni. Az emberek a mesebeliséget keresik, hát itt van, minden ház nagyon szép, a környezet is, beszélni lehet a levegővel, olyan tiszta, talán így nem mar vékony savként a süket csend. Szoktam hallgatni, van-e hangja a falunak, ordít-e kölyök valahol, vagy négylábú, hallani-e bármilyen szólamban kukurikút. Itt ilyenek nincsenek, akár lehetne egy felrázós üveggömbben is a falu. Nem tudom, mi lesz, ha a külföldiek nyugdíjas korba érnek, eltöltenek itt tíz-húsz évet. Utána újból becsukódnak a spaletták, mást hoz a világ. Nincsen eladó ház, most ez marad így. Ha azon a lyukon nézek bele a képzetembe, ahol nekem jobban tetszik, ott akkor lakik 15 család csecsemőtől kamaszig gyerekekkel, a nagy mutatja a kicsinek a szöcske lábát, anyuka kimegy a kertbe fokhagymáért a lángoshoz. Emberek ételt termelnek, életet növesztenek, életet élnek.

Kára – 26 fő

Öt év alatt 14 fővel csökkent a lakónépesség, ez kimagasló. Szép somogyi csend, közel a Balaton, visszanéztem az öt évvel ezelőtti képeket, volt eladó ingatlan. Örömmel látok három-négy kis szőke fejet szaladni, széna, kút és pónik között, aztán a gazdát, svájciak, beszélgetünk, nem múlik a fenntartásom. Kevés helyen látunk konyhakertet, ránézésre volna rá lehetőség, a falu dombján levő házakban többen visznek családi kisgazdaságot. Megrendítő látvány a ház előkertjében a rózsaszín flamingó, a nagy földmunka külföldi rendszámos utánfutóval, minek is nem téptük le a buszmegállóban kitett hirdetést, bár semmit se ért volna, nyomtattak volna másikat a külföldi ingatlankeresők számára. Szóval lakó lett, de a népesség fogy, érthetetlenül érthető, nem lesznek itt minden évszakban, csak a kék spaletták becsukva, valaki szegény magyar ember néha ránéz a házra. Ki akartam számolni, ha kötelező lenne országszerte a házakhoz tartozó kertekben élelmiszert termelni, mennyivel csökkenne a szupermarketek jelentősége és mennyivel esne vissza a farmáciák bevétele. Milyen jó is lenne.

(a fotók elég rossz minőségűek lettek, elnézést)

A 2016-os bejegyzésben rengeteg ötletet és elérhetőséget írtam, hogyan, mit lehetne megszervezni a településen, vagy környékén, vagy milyen meglevő kezdeményezésekhez lehetne csatlakozni.

Séta a faluban

A 2016-os bejegyzés a faluról

Szárász – 40 fő

Lehet az út közepén menni, nem suhan senki, nem vág oldalba autóhuzat, hangos a csend. Az aszfalt megevett egy villáskulcsot, nem nagy a jelentősége, de megállít a látvány. Egyetlen utca a falu, jobbára az egyik szélén sváb porták tornáccal, fa oszloppal, réges-régi kovácsoltvas kerítéssel. Öt éve jártunk itt utoljára, akkor a KSH 20 főre tette a népességet, tavalyi adat szerint 40-en laknak. Szebbek a virágok az utcán, szemben komoly veteményes, nem tudom, jók-e az adatok, tényleg jöttek-e emberek, vagy csak a tájidegenre festett spaletták, piros zománcfesték felhordói lettek az új tulajdonosok. Ha ilyen sokan, az nem jó. Igen, nem rohad tovább a gyönyörű száz év körüli kerítés, amilyet a maiak már nem is tudnak gyártani, annyi lélek van benne. És idő. Jobb, ha megtalálja a falut egy fiatal magyar család, szereti a régi tornácot, nem cseréli a faoszlopot betonra, megnézi, mit lehet a hátsó kertekben még veteményezni, a régi szép ólakat feljavítja és tesz bele jószágokat. Eltelik sok év, nem azonnal, de egyszercsak tél elején felszáll a disznópörzsölő szaga, macskák kapnak a belek után és ha beleszagolunk a levegőbe, az jut eszünkbe, hogy itt emberek élnek.

Séta a faluban

Az előző, 2016-os bejegyzés a faluról

Kán – 9 fő

Nem önálló település és egy fél óra barangolás után megcsömörlöttem. A szépségtől, a sorra egymás után és egymással szemben álló, szinte kivétel nélkül mind felújított, korhűen renovált házaktól, pajtákkal, ólakkal, istállókkal. Gyönyörű. Zoli vitt fel minket, egy közeli településen lakik, de mindent tud a faluról és mindenkit ismer. Valóban jól megközelíthető volt autóval, szép száraz őszi időben. Aszfaltút nincs, telefon van, de csak viccből. Évekig rendezték meg a Káni filmfesztivált, nagy népszerűséggel és nagy sikerrel, sajnos a rendezvény lelke már nincs, nem tud újjáéledni a program. Bejártuk a fesztivál helyszínét is, igazi kuriózum. 46 ház van, állandóan 7 család lakik a településen, amiből egy magyar, a többi külföldi, belga, holland, német és nyugdíjas. Ottjártunkkor vidám külföldiek cserepeztek éppen egy piros spalettás házat. Olykor felismerni a külföldi tulajdont, a piros, vagy nagyon kék fa felületekről. Csend volt, az a falusi léthez nem illő csend. Az utcán nem szaladt gyerek, nincs a faluban, nem igen láttunk konyhakertet és egy darab jószág se hallatta magát. Erre gondolom, szép minden, de tényleg nagyon szép, de mire lesz jó. Mennek a marketbe megvenni a kenyeret, közben az udvaron áll a szép kemence. Nem nyúlnak maghoz, nem palántához, nem készül bakhát, nem adják az életüket a falunak. Igaz, régebben tanítottak kenyérsütést, méghozzá a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének rendfő asszonya, Baltás Zsuzsa.
46 ház van, ebből 19 magyar tulajdonban. Állandó magyar lakója 1 háznak van. Mind szép ház. Él a falu?

Közelben levő városok:
Szigetvár 29,4 km
Pécs: 32 km

A falu honlapja
A Káni filmfesztivál oldala
A Káni Ökoporta oldala

Zsibrik – 14 fő

Bőg a tehén, hát nagyon bőg, végig bőg, míg a faluban vagyunk. A rehabilitáción részt vevő fiúk eljöttek tőle, de Anti bácsi szerint szerelmet keres az állat. 2016-ban már jártunk a faluban, most azóta beköltözők hívására mentünk. Dóri pont azt valósította meg, ami járható út lehet, budapesti ingatlant adott el és tudott venni a számára megálmodott életben házat, kertet épít, csirkéket tart, termel, gombával jött elénk az erdőből. Láttuk a saját mirabolán alanyra oltásokat, a kis üvegházat és a felfűzött paprikákat. Meséli, keresett már régen helyet magának, a mi oldalunkon találta meg Zsibriket és egy éjszakai tóparti sátrazás után megjött a hívás, itt tartotta a falu. Néhány fiatal család is lakik, kicsikkel, a közeli városba járnak intézményekbe. Persze, most is piknikeztünk a tónál, szerény majonézünkkel és saját zöldségekkel.

Mennyire érzékeny egy ilyen kis lélekszámú falu, így nem látni. De nem is látványosság, hanem egy remek példa, hogy egy majdnem elnéptelenedett településen is lehet életet folytatni. A faluban működik a KIMMTA Drogterápiás Intézet. Most arra teszek kérést, nézzétek a képeket, ne tegyetek személyes látogatást, a gyógyulni vágyók, és a település lakói is nyugalomra, csendre, arra a rezzenéstelen, turista forgalom nélküli életre vágynának, ami egy tehén bőgésében kifejezhető.

Eladó ház nincs a faluban, Anti bácsi körtéje viszont a világ egyik legfinomabbja.

Az előző bejegyzés a faluról: https://www.eledofalvak.hu/zsibrik-2-fo/

Elindultunk feltérképezni, információt gyűjteni az 50 fő alatti magyarországi településekről, amiket kihalófélben lévő falvak közé soroltak. A projekt címe „Éledő falvak”, mert hiszünk benne, hogy hosszú, kitartó munkával újra élet lehet ezeken a településeken.