Izgalommal voltam, áll-e még délcegen a második életét taposó kenyértartó postaláda gyanánt a falu közepén. És ott volt. Másodszor járunk itt, az odavezető út príma, látható fejlesztés nemigen történt, áll az idő, markában tartja a zsákfaluság. Húsz ház van összesen és egy gyönyörű tó, a parti vendéglátóhelyen éppen közös főzést tartanak. Gulyás, esznek, fiatalok, nem is érteni, hogyan vannak itt most ennyien. Keresem a konyhakerteket, az idős bácsié, aki öt éve még járt a termények közt, ma már fájóan gazdátlannak tűnik. Nincs jószághang, hiányzik egy illat, kukoricadara keveredve szénával, őszi kertek felhője friss ló-marhatrágyával. Mostanában volt néhány cikk, igazolta a világhelyzet is, a turizmus egyáltalán nem megoldás a megmaradásra, pici szelet, de az ember akkor marad, ha be van ütve rendesen a földbe, mint a paradicsomkaró, dolgot talál az istállóban, a beszaladó gyerekeknek paprikát szakít a vajaskenyérre. Munka is kell mellé, vannak nagyobb települések a közelben, de a megvetett földet, a gazdaságot szívfájdító elengedni.
Az öt évvel ezelőtti látogatásunk a településen
Közelben levő városok:
Lenti: 9,3 km
Zalaegerszeg: 49,4 km
Nagykanizsa: 54,3 km
