Az első látogatáshoz képest eltelt öt év, harmadszor vagyunk a faluban. Józsi polgármester háza előtt parkolunk, elkísér minket. Először a faluház, kínálás, olyan nincs, hogy a kitöltött pálinkát nem fogadjuk el. Huszonkét éve polgármester, maga is gazdálkodik, birkákat tart, takarmányt termel, egy hete buli volt, a körjegyzőségnek vágtak és sütöttek. Most valahogy más érzés a […]
Löszös partok között bújik meg a falu, még októberi langyosat lehel az idő. Beérve a faluba a löszfalba vájt pincéket látunk, mese jut eszembe, és hogy vajon használatban vannak-e még. Széles terek, sok régi tornácos sváb ház, a patakban nád buzogány van és békanyál. Négy párhuzamos utcából áll, fát aprítanak egy háznál, őszre beszántott kisebb […]
Autónak támaszkodva nézi a mobilt, amikor megyünk, átlagos fiatal lány, csak 5 hektár földdel és számtalan jószággal. Párja, Dani éppen a faluban segédkezik kerítésépítésben, hamar megtalálták a faluban a hozzájuk hasonló vidékre költözötteket, vagy olyan kapcsolatokat, amik enyhíteni képesek a jött-mentség érzésen. A konyhában ülünk, kapunk kávét, két kismacska bolondoskodik a szekrény alatt, tépik a […]
Balaton-felvidék, egymásba bújó dombok, lehet bátran kanyarogni, a szemnek nem tart akadályt. Összesen harminc ház, sok megmaradt a szép tájjellegnek megfelelően, felújítottak, friss az aszfalt, az út mentén sok autó, az egyetlen utca a főút, zajlik a forgalom. Inkább tűnik kicsit kirakatnak, mint földdel, állattal együtt létezőnek. Felkapottnak, megvásároltnak. Káli-medence, Csicsói-medence, családi kisgazdaságok helyett inkább […]
Harminchatról negyvenhétre, három év alatt, szép ugrás, így van remény, hogy pár év múlva ötven fő feletti település lesz. Kanyargós út visz oda, dombos, az út mentén még a régi beton korlát, időben és romantikában megdőlve. Igazából egyetlen utcácska, kár, hogy nem mértem mekkora, még sétának is kevés. Sok ember a kertekben, szépen vetett ágyások […]
Élés szag van, novemberi kivételes napsütés, a portákon emberek, állandó lakók, kisállat hangok, termelésre használt kertek nyomai. Ábel és Fruzsi, szállásadónk tonnás vízi bivalyai őrzik a kicsikét. Nem jön oda a hívásra, takarja, marad vele távol. Szép a faluvég is, patak nagy réttel, jobb érzés így menni, így látni, hogy három éve ötven alatt volt, […]
Virágzik a repce novemberben, ház nem fogyott, de ember sok, hét lélek ment máshova, így, vagy úgy. Esteledik, kevés már a fény, a kontúrok életlenek, fáradtan sétálunk és azt érzem, nincs mit nekidőlni a szélnek, meg nem tart meg, átesünk az elmúlásba. Nincs kutyahang, nincs ember, mint egy makett, néhány tehénnel és baromfival berendezve. Egyetlen […]
Tizedel a kényelmi világ, a valaha százhuszonhét lakóból csinált hetet. Dolgozott száz évig, elvette a vetemény látványának kívánalmát, kivette a kezekből a földműves szerszámokat. A fő utca hatszáz méter, a falu kiterjedése egyik irányba ezerkétszáz, másikba kétezer méter. Csöppség az egész. Nincs templom, bolt, posta, orvos, óvoda. iskola, italbolt. Képzelem az érzést, most, karácsonykor vágyik-e […]
Tizenhat ház, tizenhét ember, egyetlen fel-le meredek utca. Ebben a faluban készült a számomra ikonikus fotó, az a kép, ami segíteni próbált egy kis hírt prüszkölni a világba, figyelem, porból-sárból vagyunk és a városi csillogás sokszor vakít, de csúszunk-omlunk szét, a föld visszaszív komplett falvakat, épületeket. A statisztika szerint 1 fővel emelkedett a lélekszám. Van […]
Kanyarog fel, s le, nincs kiírva a házak falára, hogy baj van, megdőlt a lejtő, elindultunk lefelé. Nagyvároshoz ennyire közel nem illik kihaldoklani, toporzékolósan érthetetlen és csak bízni kell, hogy ez átmenet. Már a bronzkorban lakott a falu, a legmagasabb lélekszám 371 volt. Mintha működne a nagyvárosi porszívó, szívja-szívja ki az embereket, az idős marad, […]