Ramocsa – 36 fő – 3 év múlva

Virágzik a repce novemberben, ház nem fogyott, de ember sok, hét lélek ment máshova, így, vagy úgy. Esteledik, kevés már a fény, a kontúrok életlenek, fáradtan sétálunk és azt érzem, nincs mit nekidőlni a szélnek, meg nem tart meg, átesünk az elmúlásba. Nincs kutyahang, nincs ember, mint egy makett, néhány tehénnel és baromfival berendezve. Egyetlen […]

Tovább olvasom


Iborfia – 7 fő – 3 év múlva

Tizedel a kényelmi világ, a valaha százhuszonhét lakóból csinált hetet. Dolgozott száz évig, elvette a vetemény látványának kívánalmát, kivette a kezekből a földműves szerszámokat. A fő utca hatszáz méter, a falu kiterjedése egyik irányba ezerkétszáz, másikba kétezer méter. Csöppség az egész. Nincs templom, bolt, posta, orvos, óvoda. iskola, italbolt. Képzelem az érzést, most, karácsonykor vágyik-e […]

Tovább olvasom


Felsőszenterzsébet – 17 fő – 3 év múlva

Tizenhat ház, tizenhét ember, egyetlen fel-le meredek utca. Ebben a faluban készült a számomra ikonikus fotó, az a kép, ami segíteni próbált egy kis hírt prüszkölni a világba, figyelem, porból-sárból vagyunk és a városi csillogás sokszor vakít, de csúszunk-omlunk szét, a föld visszaszív komplett falvakat, épületeket. A statisztika szerint 1 fővel emelkedett a lélekszám. Van […]

Tovább olvasom


Börzönce – 49 fő

Kanyarog fel, s le, nincs kiírva a házak falára, hogy baj van, megdőlt a lejtő, elindultunk lefelé. Nagyvároshoz ennyire közel nem illik kihaldoklani, toporzékolósan érthetetlen és csak bízni kell, hogy ez átmenet. Már a bronzkorban lakott a falu, a legmagasabb lélekszám 371 volt. Mintha működne a nagyvárosi porszívó, szívja-szívja ki az embereket, az idős marad, […]

Tovább olvasom


Zalaköveskút – 24 fő – 1 év múlva

Szúrós hópihéket mintáznak fentről, nem sokat, de annyit éppen, hogy a tavalyi meleget kívánjuk helyette. Szép dombos a falu, belépéskor a bivalyos tanya szigorú szobra megnézi az utazót. Huszonhat ingatlanban huszonnégyen laknak, az egyik ház szép piros lett idénre, a parókia kinézetű eladó még mindig. Van nagyon felújított ház és nagyon haldokló is. Nagy betűkkel […]

Tovább olvasom


Sénye – 31 fő – 1 év múlva

Sajnos sűrűn hallani faluhelyen ekkora csendet, a hiányzó hangok bántják a fület. A konyhakertek alszanak még, de jobbára nincsenek, néma pára suhan a porták felett. Egy bizonyos házat keresünk, izgalomban vagyok, mert túl nyitott és túl elhagyott, szerintem hatalmas értékkel. Szerencsére csak a kapu hajlott egyel beljebb, ott áll kéken, sértetlenül, nagy réz szájaival fára, […]

Tovább olvasom


Kozmadombja – 37 fő

Van egy darab utca, a partján néhány ház, majdnem ezer éves település, a török időkben egyszer már elnéptelenedett, akkor nagybirtokosok betelepítésével élesztették újra a falut. Fordult egy szépet a világ kereke, és ma is ugyanez az esély – ha odaköltözik pár család, aki szó szerint kezébe veszi a földet, igába hajtja az évszakokat, lesz élet. […]

Tovább olvasom


Márokföld – egy év múlva – 43 fő

Visszamentünk újra, mert utólagosan éterikusan megismerkedtünk ott élőkkel. Högl Csaba és felesége, Kati jó pár éve költözött a faluba, nem volt a terveik között, de folyamatosan mentorálják a faluba érkező új lakókat. Csaba azt mondja, tíz év, mire valaki már nem friss beköltözőnek számít. Sok megkeresést kapnak vidékre vágyóktól, többnyire városból költöznek ki, életformát változtatnak, […]

Tovább olvasom


Pusztaapáti – 20 fő

Varázsol a falu felé vezető út, fenyők vigyázzállásban, ringató kanyarok. Egy darab utca az egész, olyan kicsi, húsz fő, huszonegy ház. Néhol karácsonykor ülnek az asztal körül ennyien. Nyugdíjas házaspárral beszélgetünk, kevés az inger, nincs közösségi élet, unatkoznak, tévét néznek. A kertekben néhol konyhakert, aztán inkább fű, meg hosszú hajú gyom az elhagyott részeken. Sajnos […]

Tovább olvasom