Bezeréd – Eszter és Dani – 117 fő

Autónak támaszkodva nézi a mobilt, amikor megyünk, átlagos fiatal lány, csak 5 hektár földdel és számtalan jószággal. Párja, Dani éppen a faluban segédkezik kerítésépítésben, hamar megtalálták a faluban a hozzájuk hasonló vidékre költözötteket, vagy olyan kapcsolatokat, amik enyhíteni képesek a jött-mentség érzésen. A konyhában ülünk, kapunk kávét, két kismacska bolondoskodik a szekrény alatt, tépik a […]

Tovább olvasom


Gombosszeg – 3 év múlva – 47 fő

Harminchatról negyvenhétre, három év alatt, szép ugrás, így van remény, hogy pár év múlva ötven fő feletti település lesz. Kanyargós út visz oda, dombos, az út mentén még a régi beton korlát, időben és romantikában megdőlve. Igazából egyetlen utcácska, kár, hogy nem mértem mekkora, még sétának is kevés. Sok ember a kertekben, szépen vetett ágyások […]

Tovább olvasom


Ramocsa – 36 fő – 3 év múlva

Virágzik a repce novemberben, ház nem fogyott, de ember sok, hét lélek ment máshova, így, vagy úgy. Esteledik, kevés már a fény, a kontúrok életlenek, fáradtan sétálunk és azt érzem, nincs mit nekidőlni a szélnek, meg nem tart meg, átesünk az elmúlásba. Nincs kutyahang, nincs ember, mint egy makett, néhány tehénnel és baromfival berendezve. Egyetlen […]

Tovább olvasom


Iborfia – 7 fő – 3 év múlva

Tizedel a kényelmi világ, a valaha százhuszonhét lakóból csinált hetet. Dolgozott száz évig, elvette a vetemény látványának kívánalmát, kivette a kezekből a földműves szerszámokat. A fő utca hatszáz méter, a falu kiterjedése egyik irányba ezerkétszáz, másikba kétezer méter. Csöppség az egész. Nincs templom, bolt, posta, orvos, óvoda. iskola, italbolt. Képzelem az érzést, most, karácsonykor vágyik-e […]

Tovább olvasom


Felsőszenterzsébet – 17 fő – 3 év múlva

Tizenhat ház, tizenhét ember, egyetlen fel-le meredek utca. Ebben a faluban készült a számomra ikonikus fotó, az a kép, ami segíteni próbált egy kis hírt prüszkölni a világba, figyelem, porból-sárból vagyunk és a városi csillogás sokszor vakít, de csúszunk-omlunk szét, a föld visszaszív komplett falvakat, épületeket. A statisztika szerint 1 fővel emelkedett a lélekszám. Van […]

Tovább olvasom


Börzönce – 49 fő

Kanyarog fel, s le, nincs kiírva a házak falára, hogy baj van, megdőlt a lejtő, elindultunk lefelé. Nagyvároshoz ennyire közel nem illik kihaldoklani, toporzékolósan érthetetlen és csak bízni kell, hogy ez átmenet. Már a bronzkorban lakott a falu, a legmagasabb lélekszám 371 volt. Mintha működne a nagyvárosi porszívó, szívja-szívja ki az embereket, az idős marad, […]

Tovább olvasom


Zalaköveskút – 24 fő – 1 év múlva

Szúrós hópihéket mintáznak fentről, nem sokat, de annyit éppen, hogy a tavalyi meleget kívánjuk helyette. Szép dombos a falu, belépéskor a bivalyos tanya szigorú szobra megnézi az utazót. Huszonhat ingatlanban huszonnégyen laknak, az egyik ház szép piros lett idénre, a parókia kinézetű eladó még mindig. Van nagyon felújított ház és nagyon haldokló is. Nagy betűkkel […]

Tovább olvasom


Sénye – 31 fő – 1 év múlva

Sajnos sűrűn hallani faluhelyen ekkora csendet, a hiányzó hangok bántják a fület. A konyhakertek alszanak még, de jobbára nincsenek, néma pára suhan a porták felett. Egy bizonyos házat keresünk, izgalomban vagyok, mert túl nyitott és túl elhagyott, szerintem hatalmas értékkel. Szerencsére csak a kapu hajlott egyel beljebb, ott áll kéken, sértetlenül, nagy réz szájaival fára, […]

Tovább olvasom


Kozmadombja – 37 fő

Van egy darab utca, a partján néhány ház, majdnem ezer éves település, a török időkben egyszer már elnéptelenedett, akkor nagybirtokosok betelepítésével élesztették újra a falut. Fordult egy szépet a világ kereke, és ma is ugyanez az esély – ha odaköltözik pár család, aki szó szerint kezébe veszi a földet, igába hajtja az évszakokat, lesz élet. […]

Tovább olvasom