Bezeréd – Eszter és Dani – 117 fő

Autónak támaszkodva nézi a mobilt, amikor megyünk, átlagos fiatal lány, csak 5 hektár földdel és számtalan jószággal. Párja, Dani éppen a faluban segédkezik kerítésépítésben, hamar megtalálták a faluban a hozzájuk hasonló vidékre költözötteket, vagy olyan kapcsolatokat, amik enyhíteni képesek a jött-mentség érzésen. A konyhában ülünk, kapunk kávét, két kismacska bolondoskodik a szekrény alatt, tépik a függönyt, kiborítják a cipőt. Eszter mesél, hogy nehéz, a saját gazdaságukat 2 éve kezdték el felépíteni és a napi apróságok fogyasztják az erőt. Amikor új kerítés kell, a szomszéd kutya a kecskére támad, amikor kellene még épület, a saját ház is haladhatna, két borjú érkezik, törődni mindenben velük is. Közben szeretni ezt a létet. Ez egy másik karrier, a ranglétra itt szó szerint létra, ha valami szar, az is a gyakorlatban értendő. Szeretni minden fokával, bűzével, állagával. Eszter mondja, pont ezt szeretik, mióta megismerték egymást, erre készülnek, az elképzelések közösek voltak, és ezt az életformát tartják élhetőnek. Hatalmas kihívásokkal, de éppen akkora örömökkel.

Mindketten mezőgazdasági és természet-környezetvédelmi végzettségűek, mielőtt indultak, sok tapasztalatot gyűjtöttek. Dolgoztak itthon mezőgazdasági területen, majd Dániában is egy évet egy nagy tejelő tehenészetben. Nézem a képeiket, mennyire melengető, hogy bármi mást is választhattak volna talán, mégis a gazdálkodás mellett döntöttek. Dánia után tudták, hogy nem szeretnék a nagyüzemi állattartást, inkább kisebb léptékkel, természet közeli tartásmóddal, és minőségi termékekkel foglalkoznának. Fiatal gazda pályázattal indultak, nem kezdhették túl kicsiben a feltételek miatt, így vettek egy kecskenyájat, 40 jószággal.

A mostani állományuk 6 marha, 50 kecske, cirka 30 tojó tyúk és a hozzájuk tartozó kakasok, 20 növendék csirke, 20 napos csibe, 3 kacsa, 2 kutya, 3 cica – ők a csipet csapat. Sok a változó, születés, elhullás ez ezzel jár, igyekszenek “termőre fordítani” amijük van.

Még nem teljes egészében termelik meg a saját takarmányt, de ez lenne a cél, a szálas takarmányt, vagyis szénát, lucernát mindenképpen maguk szeretnénk előállítani. Persze ehhez még rengeteget kell fejlődni, tanulni, de az eredmény – hogy nem csak a maguk ételéről tudjuk hol termett, hanem az állatokéról is – az bizony hatalmas érték.

(a nagyon szép fotókat Hajnal György készítette, az amatőr képek saját, illetve Esztertől kapott)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük