Autónak támaszkodva nézi a mobilt, amikor megyünk, átlagos fiatal lány, csak 5 hektár földdel és számtalan jószággal. Párja, Dani éppen a faluban segédkezik kerítésépítésben, hamar megtalálták a faluban a hozzájuk hasonló vidékre költözötteket, vagy olyan kapcsolatokat, amik enyhíteni képesek a jött-mentség érzésen. A konyhában ülünk, kapunk kávét, két kismacska bolondoskodik a szekrény alatt, tépik a függönyt, kiborítják a cipőt. Eszter mesél, hogy nehéz, a saját gazdaságukat 2 éve kezdték el felépíteni és a napi apróságok fogyasztják az erőt. Amikor új kerítés kell, a szomszéd kutya a kecskére támad, amikor kellene még épület, a saját ház is haladhatna, két borjú érkezik, törődni mindenben velük is. Közben szeretni ezt a létet. Ez egy másik karrier, a ranglétra itt szó szerint létra, ha valami szar, az is a gyakorlatban értendő. Szeretni minden fokával, bűzével, állagával. Eszter mondja, pont ezt szeretik, mióta megismerték egymást, erre készülnek, az elképzelések közösek voltak, és ezt az életformát tartják élhetőnek. Hatalmas kihívásokkal, de éppen akkora örömökkel.
Mindketten mezőgazdasági és természet-környezetvédelmi végzettségűek, mielőtt indultak, sok tapasztalatot gyűjtöttek. Dolgoztak itthon mezőgazdasági területen, majd Dániában is egy évet egy nagy tejelő tehenészetben. Nézem a képeiket, mennyire melengető, hogy bármi mást is választhattak volna talán, mégis a gazdálkodás mellett döntöttek. Dánia után tudták, hogy nem szeretnék a nagyüzemi állattartást, inkább kisebb léptékkel, természet közeli tartásmóddal, és minőségi termékekkel foglalkoznának. Fiatal gazda pályázattal indultak, nem kezdhették túl kicsiben a feltételek miatt, így vettek egy kecskenyájat, 40 jószággal.
A mostani állományuk 6 marha, 50 kecske, cirka 30 tojó tyúk és a hozzájuk tartozó kakasok, 20 növendék csirke, 20 napos csibe, 3 kacsa, 2 kutya, 3 cica – ők a csipet csapat. Sok a változó, születés, elhullás ez ezzel jár, igyekszenek “termőre fordítani” amijük van.
Még nem teljes egészében termelik meg a saját takarmányt, de ez lenne a cél, a szálas takarmányt, vagyis szénát, lucernát mindenképpen maguk szeretnénk előállítani. Persze ehhez még rengeteget kell fejlődni, tanulni, de az eredmény – hogy nem csak a maguk ételéről tudjuk hol termett, hanem az állatokéról is – az bizony hatalmas érték.
(a nagyon szép fotókat Hajnal György készítette, az amatőr képek saját, illetve Esztertől kapott)
Sziasztok! Édesanyámmal, párommal, és kisfiunkkal szeretnénk teljes mértékben váltani. Jelenleg vezető pozícióban dolgozom, anyum leszazalekolt elvben, bár juttatást nem kap. A bakancslistajan szerepel az önellátó gazdaság. Támogatnám ebben, mivel az utóbbi időben sokat beszélgettünk a párommal, hogy ez az életünk, hogy gurizunk mindenért ami nem is biztos, hogy annyira fontos. Idegeskedunk rajta, miközben nelkulozheto. Keveset vagyunk a babakkal, hogy jövőt tudjunk teremteni neki. És tényleg ez az élet? Hogy másoknak hajtjuk ki magunkat, hogy alig alig részesülnk abból amit termelunk 🙂 Segítséget szeretnék kérni, mert jelentős tőke k nincs. Az ingatlan ami gondot okoz. Mivel kell rendelkezünk? Iratok, engedélyek? Őstermelesben gondolkozunk. Szeretnénk Újra kezdeni az életünket, főként anyu miatt, mert mindig is erre vágyott, csak eddig soha nem volt lehetősége komolyra fordítani. Kérlek segítsetek hogy teljesen laikusként hogy induljak neki, mit kell beszerezni, hova kell fordulnunk engedélyekert..ilyesmik 🙂
Elore is köszönöm szépen,
Szép estét Nektek:
Zs. D.
Kedves Zs. D., én sajnos nem tudok Neked választ adni, de van a facebook-on egy Vidéken újrakezdők csoport, 79 ezer taggal. Ők biztosan tudnak segíteni.
Márti