Tél elején járunk, de valahogy nagyon alszik a falu, nem érezni az ízét, nem kanyarognak disznóperzselőből felszálló illatok, vannak nem nagyon falusias házak az egyetlen utcában. A környéken gazdag a vadállomány, talán a vadászatra építve maradtak meg így. Hegyek, erdők övezik, gazdálkodást egy méhészeten kívül nem nagyon láttunk. Olvasom, hogy a nyolvanas évekre 10 főre […]
Harmadszor járunk a faluban, ha most kezdenénk, nem lenne cél, mert öt év múltán több mint ötvenen lakják a zalai aprófalut. Tünde kísér, aki 2019 óta a település polgármestere; az előző ciklusban először képviselő, majd alpolgármester volt. A legnagyobb hír, hogy az itt élők negyede, tizenkét fő gyermek, másfél évestől a tizenhét évesig, akik itt […]
Ismert érzés, csontos szikár kezével fog odaföntről erősen és hiába minden akarat, csel, sehogy nem enged. Majd Akkor. A templom régóta magánkézben, nem lehet semmit tenni, várni a megengedődést, vagy nézni, hogy a természet táplálékául veszi az épületet. Cserfekvésen 12 fő él most, valaha 300 fő lakott, volt iskola, élelem, patak, élet. Néhány bokor alatt […]
Szép a falukép, olyan igazi vidékies, széles utca, mezsgye, kis hidak is. A térségben pincészetek, kápolnák, sok lehetőség a vendégeknek szabadidő eltöltésre. Ötvenhárom házban lakik a negyvenhárom fő, így látunk üreseket, eladókat is. Kora délután van, embert nem is látunk, a kertekben hol vetemény, hol gyep, a széles járdát birtokba vette a fű. Új ötven […]
Löszös partok között bújik meg a falu, még októberi langyosat lehel az idő. Beérve a faluba a löszfalba vájt pincéket látunk, mese jut eszembe, és hogy vajon használatban vannak-e még. Széles terek, sok régi tornácos sváb ház, a patakban nád buzogány van és békanyál. Négy párhuzamos utcából áll, fát aprítanak egy háznál, őszre beszántott kisebb […]
Autónak támaszkodva nézi a mobilt, amikor megyünk, átlagos fiatal lány, csak 5 hektár földdel és számtalan jószággal. Párja, Dani éppen a faluban segédkezik kerítésépítésben, hamar megtalálták a faluban a hozzájuk hasonló vidékre költözötteket, vagy olyan kapcsolatokat, amik enyhíteni képesek a jött-mentség érzésen. A konyhában ülünk, kapunk kávét, két kismacska bolondoskodik a szekrény alatt, tépik a […]
Balaton-felvidék, egymásba bújó dombok, lehet bátran kanyarogni, a szemnek nem tart akadályt. Összesen harminc ház, sok megmaradt a szép tájjellegnek megfelelően, felújítottak, friss az aszfalt, az út mentén sok autó, az egyetlen utca a főút, zajlik a forgalom. Inkább tűnik kicsit kirakatnak, mint földdel, állattal együtt létezőnek. Felkapottnak, megvásároltnak. Káli-medence, Csicsói-medence, családi kisgazdaságok helyett inkább […]
Harminchatról negyvenhétre, három év alatt, szép ugrás, így van remény, hogy pár év múlva ötven fő feletti település lesz. Kanyargós út visz oda, dombos, az út mentén még a régi beton korlát, időben és romantikában megdőlve. Igazából egyetlen utcácska, kár, hogy nem mértem mekkora, még sétának is kevés. Sok ember a kertekben, szépen vetett ágyások […]
Élés szag van, novemberi kivételes napsütés, a portákon emberek, állandó lakók, kisállat hangok, termelésre használt kertek nyomai. Ábel és Fruzsi, szállásadónk tonnás vízi bivalyai őrzik a kicsikét. Nem jön oda a hívásra, takarja, marad vele távol. Szép a faluvég is, patak nagy réttel, jobb érzés így menni, így látni, hogy három éve ötven alatt volt, […]
Virágzik a repce novemberben, ház nem fogyott, de ember sok, hét lélek ment máshova, így, vagy úgy. Esteledik, kevés már a fény, a kontúrok életlenek, fáradtan sétálunk és azt érzem, nincs mit nekidőlni a szélnek, meg nem tart meg, átesünk az elmúlásba. Nincs kutyahang, nincs ember, mint egy makett, néhány tehénnel és baromfival berendezve. Egyetlen […]