Kány – 47 fő

Átmos az erdő, mire odaérünk. Ha lehunyt szemmel utaznék, azt gondolnám megérkezve, itt nagyanyáink szoknyasuhogása benne van a levegőben. A szénapadlás illata, a kútnál megmosott láb frissessége.  Úgy minden rendben van, ha kikapcsolom az eszemből, hogy elvisz a virtuális és városi élet. Láttunk szomorú házakat, hunyorgó redőnyöket, olyat is, amibe beszökni már nem mertünk volna. […]

Tovább olvasom


Teresztenye – 26 fő

Fáradt szívvel érünk a faluba, ez az utolsó előtti település a három nap alatt, a tizenkettedik. Alig képes az ember befogadni ennyi szépet, csordultig van az élmény, fáj az üresség. Már nem jegyzetelünk, megdőlt fejjel megyünk és fotózunk eszelősen, lássatok, ez kincs, vissza kell térni és egyben lenni az élő élettel. Leporolom magamban a kérdést: […]

Tovább olvasom


Tornabarakony – 23 fő

Hullhat a könnyünk a meghatottságtól vagy a megrendüléstől: a falu őslakosainak lélekszáma alig néhány fő… Mondjátok meg, hogy mehetett el ennyire tévútra a világ? Ők azok, akik itt születtek és itt is élnek még. Két idős néni, pont a mezőről sétáltak be a földúton, lábuk körül cirmos cica simulva kísérte őket. Messziről hallatszott vidám beszédük, […]

Tovább olvasom


Becskeháza – 27 fő

A hűs őszi késő délutánon harapjuk a faluban a hegyi levegőt. Gyönyörű az odavezető út, a település elhelyezkedése és képe vetekszik az osztrák tartományok hegyi falvaival. Ott miért megy az, hogy vidáman turkálják a földet a gazdák, minden portán komoly mezőgazdasági gépek, karámban sorjázó állatok és sugárzik egyfajta természet közeli jólét az ott élőkről? A […]

Tovább olvasom


Debréte – 22 fő

Lapozom a füzetem, előtör az emlék, ahogy az egy kilométeres erdei úton csak kettes váltófokozatban tudtunk menni. Kuplung, fék, kátyú. Kárpótol az erdő színeivel, a völgyek messzi búbjai. Az Árpád-korban már említik a települést, a falu felé haladva szürke marha csordával találkoztunk, megálltunk pár szóra beszélgetni a pásztorral. Fogadtam volna, hogy nem cserélné másra a […]

Tovább olvasom


Pamlény – 41 fő

Sorban a harmadik zsákfalu, amit bejártunk egymás után, mindegyikből ki kell jönni és újra menni, be a völgyek közé. Átlagos borsodi mini település, a jelző itt csupa pozitívumot jelent: nyugodtan lehet gazdálkodásba, állattartásba kezdeni, megtermelni a saját élelmiszert a családdal. Családdal… szét vagyunk feszítve ebben a tekintetben. De az az igazság, hogy a szülői házat […]

Tovább olvasom


Keresztéte – 36 fő

Gurulni látszó szénakötegek a határban, ismét megérint a messzi dombok hajlata, az almáskertek a falu felé vezető úton. Nem láttunk erősen rossz állapotban levő házat, eladó házat sem, az elhanyagoltaknak is megvolt a maga bája. Bokor mögé bújva figyelték, ágak közül lesték üvegezett szemeikkel, jön-e új gazda már? A legtöbb ház szépen, frissen felújítva, sokan […]

Tovább olvasom


Perecse – 27 fő

„Kérdeztem a papot, lehet-e tévézni? Ő azt mondta, igen” – kezdte beszédét kedves idős néni kalauzunk. – Öten járunk már csak templomba, mind hetven felett, hát így a világunkkal, a templommal mi lesz?” Két és fél fő lakik négyzetkilométerenként, ha képzeletben beteszem őket egy ekkora területre, biztos kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. A falu határában […]

Tovább olvasom