Izgalommal voltam, áll-e még délcegen a második életét taposó kenyértartó postaláda gyanánt a falu közepén. És ott volt. Másodszor járunk itt, az odavezető út príma, látható fejlesztés nemigen történt, áll az idő, markában tartja a zsákfaluság. Húsz ház van összesen és egy gyönyörű tó, a parti vendéglátóhelyen éppen közös főzést tartanak. Gulyás, esznek, fiatalok, nem is érteni, hogyan vannak itt most ennyien. Keresem a konyhakerteket, az idős bácsié, aki öt éve még járt a termények közt, ma már fájóan gazdátlannak tűnik. Nincs jószághang, hiányzik egy illat, kukoricadara keveredve szénával, őszi kertek felhője friss ló-marhatrágyával. Mostanában volt néhány cikk, igazolta a világhelyzet is, a turizmus egyáltalán nem megoldás a megmaradásra, pici szelet, de az ember akkor marad, ha be van ütve rendesen a földbe, mint a paradicsomkaró, dolgot talál az istállóban, a beszaladó gyerekeknek paprikát szakít a vajaskenyérre. Munka is kell mellé, vannak nagyobb települések a közelben, de a megvetett földet, a gazdaságot szívfájdító elengedni.

Az öt évvel ezelőtti látogatásunk a településen

Közelben levő városok:
Lenti: 9,3 km
Zalaegerszeg: 49,4 km
Nagykanizsa: 54,3 km

A tó horgászegyesülete

Tél elején járunk, de valahogy nagyon alszik a falu, nem érezni az ízét, nem kanyarognak disznóperzselőből felszálló illatok, vannak nem nagyon falusias házak az egyetlen utcában. A környéken gazdag a vadállomány, talán a vadászatra építve maradtak meg így. Hegyek, erdők övezik, gazdálkodást egy méhészeten kívül nem nagyon láttunk. Olvasom, hogy a nyolvanas évekre 10 főre csökkent az itt élők száma. Pedig biztonságos hely, a vadászok mellett megférnének lurkók az utcán, kacsa és tyúk a livádában, lehetne terelni jószágot, embert kétkezibb, élettel telibb mindennapok felé. Legyen büszke az asszony a kamrapolc gazdagságára, az ember pedig az erejére, amit egy szép portába fektetett.

Séta a faluban

Közelben levő városok:
Lenti: 9,3 km
Zalaegerszeg: 46,2 km

A falu és az önkormányzat honlapja
FB oldaluk: nincs/ nem találtam

Harmadszor járunk a faluban, ha most kezdenénk, nem lenne cél, mert öt év múltán több mint ötvenen lakják a zalai aprófalut. Tünde kísér, aki 2019 óta a település polgármestere; az előző ciklusban először képviselő, majd alpolgármester volt.  A legnagyobb hír, hogy az itt élők negyede, tizenkét fő gyermek, másfél évestől a tizenhét évesig, akik itt fognak felnőni és remélhetőleg nem mind vágynak majd el a faluból. Az őslakosok száma egyre fogy, a falu jövője az elszánt és itt végleg letelepedni akaró beköltözőkön múlik. A külvilággal való kapcsolattartást és az otthonról végzett munkát segíti a nemrég bevezetett optikai kábel. A közösségi élet élénk, például kézműves keddeket szerveznek, a diákok közül többen a közeli Waldorfba, illetve a városba járnak iskolába.  Tünde szerint a faluközösség működésének alapja egy olyan közös minimum, amihez mindenki igyekszik tartani magát: rendben tartom a környezetemet, igyekszem úgy élni a hétköznapjaimat, hogy ne legyek mások terhére, és ha valakinek szüksége van rá, segítségére vagyok. Láttuk az öt évvel ezelőtt még csak váz formájában levő szalmabála házat, megismertem a kicsiket, azóta nagyra nőttek. Nagyjából a lakók hetven százaléka művel konyhakertet, egyre nagyobb jelentőséggel bír az otthon termesztett zöldségek, gyümölcsök fogyasztása. Nem győzöm mondani, milyen erős a kötél a saját élelem előállítása és a megmaradás között.

Séta a faluban

Kivel érdemes felvenni a kapcsolatot?
A falu önkormányzata, honlapja: http://www.gombosszeg.hu/
A település FB oldala

Az előző 2 bejegyzés a faluról

Az első látogatáshoz képest eltelt öt év, harmadszor vagyunk a faluban. Józsi polgármester háza előtt parkolunk, elkísér minket. Először a faluház, kínálás, olyan nincs, hogy a kitöltött pálinkát nem fogadjuk el. Huszonkét éve polgármester, maga is gazdálkodik, birkákat tart, takarmányt termel, egy hete buli volt, a körjegyzőségnek vágtak és sütöttek. Most valahogy más érzés a falu, mint legutóbb, Józsi bízik a benépesedésben. A lejtős utca végén egy fiatalember fordul be a kapun tacskó kutyákkal, kosárral. Utoljára két éve voltunk Iborfián, azóta két fiatal vett itt házat, gyerek nincs a faluban. Beszélgetünk a kerítésnél, csodáljuk a habos dáliákat, a tervek szerint az ország dália fajtagyűjteményét hozza létre. Látom a kertet, látja, hogy bemennék, két oldalt ámulatos dísznövények, a padlizsánsütéshez begyújtva a tűz, hátul a veteményes, kecskék, szárnyasok jönnek fel a kertből hangunkra. Állok kitárult szívvel és bolondságot érzek, mit kell örülni egy ilyen eseménynek. Hogy egy ház elkelt, egy parázs elhullott és az a kicsi (nem kicsi) terület életre kelt. Meglátogatjuk még az aszalóházat, a meggymagok öt éve ülnek benne, néhol áll az idő, néhol megindul. Van eladó ház a faluban, legyen remény, ha hó van, a meredek utcán egy új generáció élvezi a szánkó-sebességet.

Séta a faluban

Az első bejegyzés a faluról (2015)
A második bejegyzés a faluról (2018)

Közelben levő városok:
Zalaegerszeg: 19,6 km
Lenti: 23,9 km
Körmend: 43,1 km

Kinek ajánljuk?
Fiataloknak, akik agglomerációs térségként használhatnák a falut. Háztáji léptékű gazdálkodással foglalkozóknak.

Kivel érdemes felvenni a kapcsolatot?
Polgármesteri Hivatal

Facebook oldaluk nincs, a falu hársfáinak nyitottak oldalt.

Autónak támaszkodva nézi a mobilt, amikor megyünk, átlagos fiatal lány, csak 5 hektár földdel és számtalan jószággal. Párja, Dani éppen a faluban segédkezik kerítésépítésben, hamar megtalálták a faluban a hozzájuk hasonló vidékre költözötteket, vagy olyan kapcsolatokat, amik enyhíteni képesek a jött-mentség érzésen. A konyhában ülünk, kapunk kávét, két kismacska bolondoskodik a szekrény alatt, tépik a függönyt, kiborítják a cipőt. Eszter mesél, hogy nehéz, a saját gazdaságukat 2 éve kezdték el felépíteni és a napi apróságok fogyasztják az erőt. Amikor új kerítés kell, a szomszéd kutya a kecskére támad, amikor kellene még épület, a saját ház is haladhatna, két borjú érkezik, törődni mindenben velük is. Közben szeretni ezt a létet. Ez egy másik karrier, a ranglétra itt szó szerint létra, ha valami szar, az is a gyakorlatban értendő. Szeretni minden fokával, bűzével, állagával. Eszter mondja, pont ezt szeretik, mióta megismerték egymást, erre készülnek, az elképzelések közösek voltak, és ezt az életformát tartják élhetőnek. Hatalmas kihívásokkal, de éppen akkora örömökkel.

Mindketten mezőgazdasági és természet-környezetvédelmi végzettségűek, mielőtt indultak, sok tapasztalatot gyűjtöttek. Dolgoztak itthon mezőgazdasági területen, majd Dániában is egy évet egy nagy tejelő tehenészetben. Nézem a képeiket, mennyire melengető, hogy bármi mást is választhattak volna talán, mégis a gazdálkodás mellett döntöttek. Dánia után tudták, hogy nem szeretnék a nagyüzemi állattartást, inkább kisebb léptékkel, természet közeli tartásmóddal, és minőségi termékekkel foglalkoznának. Fiatal gazda pályázattal indultak, nem kezdhették túl kicsiben a feltételek miatt, így vettek egy kecskenyájat, 40 jószággal.

A mostani állományuk 6 marha, 50 kecske, cirka 30 tojó tyúk és a hozzájuk tartozó kakasok, 20 növendék csirke, 20 napos csibe, 3 kacsa, 2 kutya, 3 cica – ők a csipet csapat. Sok a változó, születés, elhullás ez ezzel jár, igyekszenek „termőre fordítani” amijük van.

Még nem teljes egészében termelik meg a saját takarmányt, de ez lenne a cél, a szálas takarmányt, vagyis szénát, lucernát mindenképpen maguk szeretnénk előállítani. Persze ehhez még rengeteget kell fejlődni, tanulni, de az eredmény – hogy nem csak a maguk ételéről tudjuk hol termett, hanem az állatokéról is – az bizony hatalmas érték.

(a nagyon szép fotókat Hajnal György készítette, az amatőr képek saját, illetve Esztertől kapott)