Gorica – 6 fő

Tetszik nekem ez a közút, nincs burkolat, a teremtetten járunk. Gondolom meg lehet szokni a sárban csúszkálást, az elakadó csizmát a hóban. Zoli helybéli kísérőnkkel megyünk, le is marad, beszélget, talán töltenek is. Ha jól számoltuk, 21 ház van, 6 állandó lakó, ebből 2 magyar, 11 ház külföldi tulajdon, ők csak szabadidősen jönnek, kényelmezni, szép tájat nézni, füvet lenyírni. Az emberek a mesebeliséget keresik, hát itt van, minden ház nagyon szép, a környezet is, beszélni lehet a levegővel, olyan tiszta, talán így nem mar vékony savként a süket csend. Szoktam hallgatni, van-e hangja a falunak, ordít-e kölyök valahol, vagy négylábú, hallani-e bármilyen szólamban kukurikút. Itt ilyenek nincsenek, akár lehetne egy felrázós üveggömbben is a falu. Nem tudom, mi lesz, ha a külföldiek nyugdíjas korba érnek, eltöltenek itt tíz-húsz évet. Utána újból becsukódnak a spaletták, mást hoz a világ. Nincsen eladó ház, most ez marad így. Ha azon a lyukon nézek bele a képzetembe, ahol nekem jobban tetszik, ott akkor lakik 15 család csecsemőtől kamaszig gyerekekkel, a nagy mutatja a kicsinek a szöcske lábát, anyuka kimegy a kertbe fokhagymáért a lángoshoz. Emberek ételt termelnek, életet növesztenek, életet élnek.