Toljuk a szekeret…most segíthetsz

Augusztus végén és szeptember végén összesen 7 megyében 15, ötven fő alatti települést bejárva fejezzük be egy éve indított felmérésünket. Elképzelésünk sem volt, mennyi gyönyörűséggel, fájdalmas éledésre várással és segítőkész emberrel fogunk találkozni. Most realizálódott, hogy ez a befejező utunk lesz… Biztosak vagyunk benne, hogy nem a véget jelenti, hanem egy új ötlet kezdetét. Talán […]

Tovább olvasom


Kány – 47 fő

Átmos az erdő, mire odaérünk. Ha lehunyt szemmel utaznék, azt gondolnám megérkezve, itt nagyanyáink szoknyasuhogása benne van a levegőben. A szénapadlás illata, a kútnál megmosott láb frissessége.  Úgy minden rendben van, ha kikapcsolom az eszemből, hogy elvisz a virtuális és városi élet. Láttunk szomorú házakat, hunyorgó redőnyöket, olyat is, amibe beszökni már nem mertünk volna. […]

Tovább olvasom


Garáb – 41 fő

Dombokon átbukkanva jutunk a faluba, az első megállásnál egy peckes kakassal találkozunk. Úgy jár, mintha büszke gazda lenne, mutatva dicső kis tanyáját, udvarát. Gazdáját megszólítva megtudjuk, a falu lakosságának nyolcvan százaléka nyugdíjas, nemigen művelik a kerteket, itt bejár a szarvas és a vaddisznó, a kertek alól róka lopja a tyúkokat. Megyek az időben vissza, hogy […]

Tovább olvasom


Teresztenye – 26 fő

Fáradt szívvel érünk a faluba, ez az utolsó előtti település a három nap alatt, a tizenkettedik. Alig képes az ember befogadni ennyi szépet, csordultig van az élmény, fáj az üresség. Már nem jegyzetelünk, megdőlt fejjel megyünk és fotózunk eszelősen, lássatok, ez kincs, vissza kell térni és egyben lenni az élő élettel. Leporolom magamban a kérdést: […]

Tovább olvasom


Tornabarakony – 23 fő

Hullhat a könnyünk a meghatottságtól vagy a megrendüléstől: a falu őslakosainak lélekszáma alig néhány fő… Mondjátok meg, hogy mehetett el ennyire tévútra a világ? Ők azok, akik itt születtek és itt is élnek még. Két idős néni, pont a mezőről sétáltak be a földúton, lábuk körül cirmos cica simulva kísérte őket. Messziről hallatszott vidám beszédük, […]

Tovább olvasom


Becskeháza – 27 fő

A hűs őszi késő délutánon harapjuk a faluban a hegyi levegőt. Gyönyörű az odavezető út, a település elhelyezkedése és képe vetekszik az osztrák tartományok hegyi falvaival. Ott miért megy az, hogy vidáman turkálják a földet a gazdák, minden portán komoly mezőgazdasági gépek, karámban sorjázó állatok és sugárzik egyfajta természet közeli jólét az ott élőkről? A […]

Tovább olvasom


Debréte – 22 fő

Lapozom a füzetem, előtör az emlék, ahogy az egy kilométeres erdei úton csak kettes váltófokozatban tudtunk menni. Kuplung, fék, kátyú. Kárpótol az erdő színeivel, a völgyek messzi búbjai. Az Árpád-korban már említik a települést, a falu felé haladva szürke marha csordával találkoztunk, megálltunk pár szóra beszélgetni a pásztorral. Fogadtam volna, hogy nem cserélné másra a […]

Tovább olvasom


Pamlény – 41 fő

Sorban a harmadik zsákfalu, amit bejártunk egymás után, mindegyikből ki kell jönni és újra menni, be a völgyek közé. Átlagos borsodi mini település, a jelző itt csupa pozitívumot jelent: nyugodtan lehet gazdálkodásba, állattartásba kezdeni, megtermelni a saját élelmiszert a családdal. Családdal… szét vagyunk feszítve ebben a tekintetben. De az az igazság, hogy a szülői házat […]

Tovább olvasom